Légellenállás nélkül minden tárgy azonos sebességgel zuhan. Az elméletet Galilei is tesztelte, s megállapította, hogy két nehéz, de különböző tömegű golyó egyszerre ér földet. Az egyenlő zuhanási sebesség elvének ellenőrzésére nagyszerű, légkör nélküli vákuum környezetet kínál a Hold. Az Apollo 15 parancsnoka, David Scott 1971-ben egy kalapácsot és egy madártollat ejtett le a Hold porába. A két tárgy 1,2 másodperc alatt, a földi viszonyokhoz képest hatszor lassabban, egyszerre érte el a felszínt. Az Apollo 15 Hammer - Feather Drop című videó tanúsága szerint élő TV adásban David Scott ezekkel a szavakkal kommentálta a sikeres bemutatót: "Ez a kísérlet azt bizonyítja, Galileo úr helyes eredményre jutott."
A Holdon uralkodó vákuum már többször megtréfálta az Apollo szkeptikusokat. Miért nem látszik a hajtómű lángcsóvája az Apollo 17 Holdról startolásakor? Az űrhajó Földről indulásakor 3400 tonna terhet emelt fel, hatalmas lángcsóvát kibocsájtva, de a lángcsóva a ritka felső légkörbe érve már egyre jobban szétterjedt. Fényes nappal a földi tesztmodul és a vadászgépek hajtóműlángja sem látszik. A Holdról már csak 4,5 tonnát kellett felemelni a 110 kg kőzetmintával együtt és ez Földön mért érték. A Holdon ennek hatodát, mindössze hét és fél mázsát kellett egyhatod földi nehézségi gyorsulás mellett Hold körüli pályára juttatni, ehhez arányosan kisebb tolóerőre van szükség, ráadásul a vákuumban a fúvóka lángja szétterjed a tér minden irányába. Amikor a modul már jó magasan repül, jól látszik a videón a fúvóka sárgás-piros égőtere. A szkeptikusok szerint az Apollo leszállóegységnek sokkal nagyobb területen kellett volna portalanítania a Hold felszínét, nem lehetne lábnyoma az űrhajósoknak közvetlenül a modul lábai mellett. A Lunar Modul landolásakor is hasonlóan kicsi tolóerőre volt szükség, a vákuum miatt az égéstermék ekkor is szétterjedt, nem egy pontra összpontosult. A landolást megelőzően a hajtómű teljesítményét egészen lecsökkentették, ami a lebegéshez, lassú süllyedéshez volt elegendő.
A leszállóegység talpaira szerelt 1,5 méteres lelógó felszínérzékelő szondák jelezték a parancsnoknak, kikapcsolhatja a hajtóművet, így a tényleges landoláskor már nem vagy nagyon kicsi teljesítménnyel működött a hajtómű. A minimális tolóerő mellett teljesen természetes, sok fotó bizonyítja, hogy a leszállótalpak többször is az űrhajó alól kifújt és összetorlódott vastag holdporra landoltak.
A szkeptikusokat optikai érzékcsalódások is megtréfálták. Az interneten olvasható Hol volt, Hold nem volt című tanulmány szerint számítógépes szimuláció alapján a Holdról az Apollo űrhajósai által fényképezve a Föld mérete túl kicsi, ettől tizenhétszerte nagyobbnak kellene lennie. A tanulmány szerzője elfelejtette, hogy a számításokhoz nem képzeletbeli, hanem valódi, Föld körüli pályáról készült Hold fotót kellett volna alapul venni. Méréseim alapján a Gemini 7 fotóján a Hold 2,5 mm. A dolgozatban példának hozott Apollo fotón a Föld átmérője 9,5 mm. A Hold és a Föld átmérőjének aránya csillagászatilag 3,66 szoros. 2,5 mm x 3,66 = 9,15 mm! Ez fényesen bizonyítja, hogy az Apollo Hold felszínről készült fotóin a Föld reális méretben látszik. A rossz adatokkal dolgozó számítógépes szimuláció által generált ijesztő méretű Föld látványát akkor láthatták volna az űrhajósok, ha a Hold félúton lett volna a Földbe ütközés előtt!
Bátonyi István
Kalapács és madártoll videó
Kalapács és toll fotó
