2017. szeptember 7., csütörtök

Várakozás a Holdon

" A Sas leszállt " - közölte Houstonnal Armstrong 1969. július 20-án. De mi is történt az Apollo 11 landolása utáni órákban, miért kellett órákig várnia a holdséta megkezdésére világszerte több százmillió szenzációra éhes televízió nézőnek? Ideje fellebbenteni a fátylat a Holdra szállások részleteiről.
Az Apollo 11 eredeti repülési terve szerint a landolás után azonnal meg kellett volna kezdeni a holdséta előkészületeit. Két hónappal a start előtt a tervet módosították és alvással egybekötött 10 órás pihenőt írtak elő a pilótáknak. A koncepció szerint így az űrhajósok a négynapos súlytalanság után alkalmazkodhattak volna a Holdon uralkodó 1/6 földi gravitációhoz és lett volna elegendő idejük a holdséta előkészítéséhez.  A tervet maga az élet írta felül, mert a landolás előtt a robotpilóta egy sziklás kráterben tette volna le a holdkompot, ami a Lunar Modul felborulásával s az űrhajósok halálával fenyegetett.  Armstrong lélekjelenléte mentette meg a helyzetet, kézi vezérlésre kapcsolva leszállásra alkalmas terep fölé irányította a holdkompot. A landolásig felhasználható üzemanyagból mindössze 20 másodperce elegendő mennyiség maradt. Az EKG műszerek az ausztrál obszervatóriumban a parancsnoknál 150/perc pulzusszámot regisztráltak, tehát nem volt hiány adrenalinból.





Armstrong tudta, itt alvásról szó sem lehet, ezért a landolás után engedélyt kért  Houstontól s azonnal megkezdték a holdséta előkészületeit.  Először a felszállás paramétereit állították be, ha menekülésre kerülne sor, a modul azonnal startolásra kész legyen. Az űrruhák "élesztése" is sok időt igényelt, majd a kabin ajtajának kinyitásához a légnyomás lecsökkentése újabb 40 percet követelt. A landolástól a Hold porában tett első lépésig 6 óra 39 perc telt el, s így a közzé tett 10 órás  tervhez képest a jóval rövidebb felkészülés jelentős propagandaértéket is képviselt.  Az EKG szalagok tanúsága szerint Armstrong pulzusszáma a Holdra lépéskor 112/perc volt. Ennyire felfokozott idegállapotban lehetetlen lett volna még órákat pihenni.
Az Apollo  12 esetében a repülési tervben 3 óra 50 perc telt volna el  a landolás és a holdséta között, de  Conrad nem tudta beállítani az űrruha légnyomását, ezért egy órát késtek, az előkészület 4 óra 50 percig, az Apollo 14 missziónál pedig 5 óra 36 percig tartott. Az Apollo 15 pilótái több mint 5 órát alhattak és a holdsétára 15 óra 20 perc elteltével került sor. Szintén pihenéssel készültek a Holdra lépésre az Apollo 16 utasai, ezzel szemben az Apollo 17 asztronautái felállították a legrövidebb - 4 óra 4 perces felkészülési rekordot. Az előkészületek közben folyamatosan, szünet nélkül dolgoztak az űrhajósok, a rögzített hanganyagok alapján a repülési naplóban időrendben olvasható valamennyi beszélgetés az űrhajósok és a földi központ között. 
Előre bejelentett missziók voltak, az űrversenyben rivális szovjetek és a rádióamatőrök antennái világszerte vehették a rádióadásokat, amelyek nem Föld körüli pályáról, hanem  a Hold keltétől a nyugtáig pontosan beazonosíthatóan a Hold irányából érkeztek. Ilyen paraméterekkel rendelkező rádióadásokat és a hat misszió összesen 52 órányi élő televíziós adását Föld körüli pályáról hamisítani, szimulálni lehetetlen. Sem a rivális orosz versenytárs, sem a rádió amatőrök nem találtak csalásra utaló jeleket. Egyértelmű volt a világ közvéleménye előtt - járt ember a Holdon.


Bátonyi István