2017. október 13., péntek

Az Apollo-csalás elmélet végnapjai

Hosszú ideje gyűjtöm az Apollo-csalással kapcsolatos adatokat. Bebizonyítható-e, nem járt ember a Holdon? A szkeptikus vélemények megcáfolására "Fényképezés holdséta közben" címmel fotós és fizikai kísérletekkel szemléltetett dolgozatot írtam. A szeptemberi számban "Holdséta" címmel írt szkeptikus válaszcikk reményen felül igazolta feltevéseimet - az Apollo-csalás nem bizonyítható.
Egy forrásban levő vízbe állított termosszal mutattam be földi körülmények között létrehozott vákuummal, milyen rendkívüli hatásfokú hőszigetelést biztosított a Hasselblad fényképezőgépek belsejében a világűrben uralkodó, a Földön létrehozhatótól sokkal kiválóbb minőségű vákuum

A moon-szkeptikus szerző cikkében teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a vákuum extra hőszigetelő tulajdonságait:
"...a Hasselblad nem volt termoszban, nem volt fémes, fényes a felülete, pl. nem volt aranyozott, nem volt hőszigetelt. A felület melege, hidege a kamerába akadálytalanul bejutott."

Ezzel szemben a Hasselblad fotómasina belsejében sokkal jobb minőségű hőszigetelő vákuum volt, mint a földi termoszban, amelyben kísérletem közben a forrásban levő víz hője 50 percen át nem tudott bejutni a belső italtárolóban levő vízbe. A szkeptikus érvelés elejétől végéig kerüli a vákuum, mint hőszigetelő jelenlétét, lényegében tagadja, elhallgatja ezt a fontos fizikai törvényt. Ettől szebb beismerést nem is remélhettem, a szkeptikus elmélet kudarcot vallott.  Az űrsétákon és a Holdon az űrhajósok nem szoborként állnak, hanem folyamatosan mozognak, ezért a fényképezőgép árnyékos vagy napos oldala állandóan változik, sem felforrósodni, sem megfagyni nincs lehetősége. A gép belsejében a film abszolút légüres térben két csévetest között kifeszítve szabadon mozog, sem az objektív falára, sem a gép belső oldalfalára nem tapad rá, így nincs lehetősége károsodni.

1965-ben Edward White volt az első amerikai űrhajós, aki űrsétát tett s közben fényképezőgépet is használt. 1969-ig a Holdon landolást megelőzően 10 alkalommal összesen 14 órát sétáltak amerikaiak az űrben, ebből 5 és fél órát Aldrin teljesített és rengeteget fényképezett.






A moon-szkeptikus "logika" szerint fényképezni nem tudtak az űrben, ezért nem igaz a holdraszállás. Gondoljuk tovább - Föld körüli űrsétákon is fényképeztek, tehát nem igazak ezek az űrséták sem? A holdraszállás tagadása túlnőve önmagán az űrkutatás tagadását is jelenti?


Az Ufószövetség honlapján "Hol volt, Hold nem volt" című korábbi dolgozatában a szkeptikus szerző kifejti elképzeléseit a Hold felszínéről készült Föld fotók helytelen arányairól, s ezzel támasztja alá csalás elméletét. A tanulmány 5-6-7. fotói a legkisebb méretűnek ábrázolják a Földet, tehát zoomolás mentesek. Ezt a szövegben maga a szerző is megerősíti: " A 7. ábra azt mutatja meg, hogy nem történt zoomolás, ugyanis ha történt volna, akkor a Föld relatíve nagyobb lenne, mint pl. a 6. ábrán."  Tökéletesen egyet értek, ezért méréseimhez a 7. ábra fotóját a NASA archívumból letöltve használtam fel, amelyen a landolt Lunar Modul fölött látható a Föld. Lefényképeztem zoomolás nélkül alkonyatkor a Holdat, feltöltöttem a PC-re, és a két fotón megmértem vonalzóval a Hold és a Föld átmérőjét. A mért arány megközelítette az 1 : 3,6 csillagászati méretarányt. A Föld torzító hatású légköre fölött repülő űrállomás holdfotójával elvégezve pedig pontosan 1 : 3,6 arányt mértem. Az Apollo fotói tökéletesen megfelelnek a csillagászati adatoknak, nem történt csalás.
Itt itt itt itt itt illetve itt.




A szkeptikus szerző mindezt tagadja: " Sajnálatosan hibás az a logika, hogy a PC-re feltöltött, és vonalzóval megmért Hold-átmérő bizonyíthatja az agyoncáfolt holdra szállást. "  A vita eldöntésére ez az egyetlen alkalmas mérési módszer létezik. Nem véletlen, hogy a szerző cikkében Földről készült Hold fotót ismételten nem mutat be, így az arányt szemléltetni, megmérni lehetetlen s ezzel akaratlanul is mérési módszerem helyességét ismerte be. Tudományos eredményeket, méretarányokat cáfolni puszta becsléssel, mérések nélkül képtelenség.


A gyöngyszemnek beharangozott  Aldrin-fotó már csak hab a tortán, klasszikus öngól.
" Aldrin bal karja behajlított, a sisakján tükröződő karjának képe viszont nyújtott. Ezt nem lehet kimagyarázni! " Biztos?






A bal kéz előrenyúlik és be van hajlítva, a közlekedési görbetükrökhöz hasonló torzítású gömbölyű sisakablak lefelé görbülő széle ezt közelről, szemből, majdnem síkban látja, ezért enyhén ívesnek tükrözi vissza, de pontosan jó irányba, a kar a törzs elé, befelé mutat. A jobb kéz függőlegesen lóg, a tükörképe ennek megfelelően fölfelé mutat. Görbe a modul lába és a kabin is, ennek szintén a halszemoptika effektus az oka, a szerző mindezt figyelmen kívül hagyta, síktükörként kezelte a domború sisakbúrát. Az optikai jelenséget többször fotózták, Ed White behajlított karja ugyanígy mutat az első amerikai űrsétán 1965-ben.
Az Apollo-csalás elmélet kudarca igazi örömhír. A hazai ufókutatás egy olyan kolonctól, tévúttól szabadult meg, amely kutatóinkat s az érdeklődő nagyközönséget a fizikai törvények, a tudományos kutatási módszerek és az űrkutatás tagadásának téves irányába vezette.


Bátonyi István

Hol volt, Hold nem volt   Ufókutató Szövetség honlapjáról
http://www.ufoszovetseg.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=80&Itemid=105

Űrséták  1997-ig Időtartam és részletes leírások
https://www.jsc.nasa.gov/history/walking/EVAChron.pdf